Milyen a magazin, ha nincs ára?

Hogyan működik az ár nélküli üzleti modell a nyomtatott médiában? Bemutatjuk a legismertebb nemzetközi ingyenes printlapok üzleti modelljét.
Rengeteg olyan nyomtatott médium van, aminek nincs ára, vagy nincsen fix ára, a fogyasztóra bízzák az árazást. A legegyszerűbb és legtisztább modell, amikor a médiatulajdonos egyszerűen egy olyan modellt épít, amiben a bevételek kizárólag a hirdetőktől jönnek. Ebben az esetben a lapnak mindössze el kell jutnia a célközönséghez, és a dolog elméletben működik is. Erre van sikeres és sikertelen példa is temérdek.

Magyarországon sokan próbálkoztak már ingyenes újsággal, a legismertebb és hosszú ideig a legsikeresebb az Est Média lapjai voltak, amelyek a felfutás után az utóbbi években elveszítették hirdetőik jó részét, plusz a lejtmenethez hozzáadódott a tulajdonosi kör folyamatos változása. Jelenleg lényegesen kisebbet harapnak a hirdetési tortából, mint régen. Ha az Est Media, mint az ingyenes programmagazinok legerősebbje, nem tudta megtartani pozícióját, miért sikerült volna másoknak?

Nem meglepő, hogy a szórakozóhelyek, kocsmák mellékhelyiségei előtti polcokon időről időre újabb szereplők tűntek és tűnnek fel. Népszerű a zenei tematika, ebben próbálkozott már sok szereplő után a Lángoló Gitárok blog print verziója, ami már megszűnt, tartja magát viszont a Recorder, a Dal+szerző is vagy a Rockélet (RCKLT). Ez csak a zenei tematika, annak is a leglátványosabb néhány címe.

Az ingyenes terjesztés sokszor kizárólag marketinges megfontolásból történik, például amikor egy vállalat szórakoztató magazinnak álcázott önpromót ad ki, mint például a brit Tesco magazinja, vagy a Jehova Tanúinak kiadványa, amely egyfajta „hideg hívásnak” felel meg, ha azt nézzük, hogy a terjesztők egy speciális, kényes témájú lapot olyan embereknek kínálnak, akik nem feltétlenül fizetnének érte.

Az ár nélküli lapok másik nagy típusáért fizetnek az emberek, de csak annyit, amennyit kedvük tartja. Ezt a médiatípust sokszor hajléktalanok terjesztik, ebből adódóan Magyarországon a hirdetők nem, vagy csak nagyon ritkán használják felületként.

A fenti modelleken kívül számos fizetős nyomtatott lap él az ingyenes terjesztés lehetőségével, majdnem minden magazin és napilap küld ingyenes példányokat különféle céllal ügyfeleinek, médiaügynökségi döntéshozóknak. A fizetős lapok egy része az el nem adott, korábbi megjelenéseit terjeszti ingyen, de olyan is előfordul, hogy a lapnak van címlapára, de a példányok nagy része mégis ingyen jut el a feltételezett közönséghez. Cikkünkben a legismertebb nemzetközi ár nélküli modellre épülő nyomtatott médiumokat mutatjuk be.

Vice

Alapítás éve: 1994
Alapítás helye: Montreal, Kanada
Központ: New York, Brooklyn
Megjelenés: Havonta
Téma: Életmód
Példányszám: 1,1 millió világszerte, 27 országban

ViceKevesen tudják, hogy minden idők egyik legmenőbb médiavállalkozása, a Vice eredetileg egy kanadai kormányzati támogatásból alapított, a helyi közösségek számára szánt lap volt Voice of Montreal néven. Mivel a három alapító – és egyébként ma is nagyon aktív újságíró −, a pakisztáni származású, filozófia diplomával rendelkező Suroosh Alvi, a politikai gazdaságtanból diplomázó, ír−kanadai punk, Shane Smith, valamint a „hipszterek keresztapja” néven emlegetett Gavin McInnes nem volt elégedett az újság arculatával és stílusával, ezért 1996-ban kivásárolták a kiadót, és átnevezték Vice-ra a lapot. Mivel a lap eredeti punk attitűdje nem vonzotta tömegesen a kanadai hirdetőket, különösen azokat a ruházati márkákat nem, amelyeket szívesen láttak volna a havilapban, 1999-ben áttették a Vice székhelyét New Yorkba. Még ugyanebben az évben elindították a brit kiadást.

A Vice az évek során kiterjedt globális médiavállalkozás lett, nem csupán az ingyenes havi magazint adják ki, hanem egyben könyv-, lemez- és filmkiadó is (Vice Books, Music, Films), VirtueEntertainment néven pedig van egy ötvenfős reklámügynökségük. Érdekes, hogy online felületen viszonylag későn, 2011-ben indultak el. 2012-ben felvásárolták a brit I-D divatmagazint. 2013-ban elindították az Intellel a The Creators Projectet, amely művészeti és technológiai alkotásokat támogat világszerte. Kelet-Londonban Old BlueLast néven kocsmát üzemeltetnek.

A lap globális vezető szerkesztője Andy Clapper, míg a főszerkesztő az alig harmincéves RoccoCastoro. A lap tematikája az alternatív és popkultúra mellett az évek során általánosabb tartalmakkal is kibővült, az alapító Smith például az HBO-val közösen készíti a Vice című háborús-utazós műsorát, továbbá a Vice.com egyre inkább átalakul általános hírportállá. 2013 augusztusában a Murdoch-birodalomhoz tartozó 21th Century Fox bejelentette, hogy 5 százalékos tulajdonrészt vásárol a Vice-ban 70 millió dollár értékben. A lapot szórakozóhelyeken, kocsmákban, ruhaboltokban lehet ingyenesen beszerezni, az üzleti modellje szerint hirdetőkből (Nike, HBO, Converse, Levi’s, Diesel) tartja fent magát.

The Big Issue

Alapítás éve: 1991
Alapítás helye: London
Központ: London
Megjelenés: Hetente
Téma: Általános
Példányszám: 125 ezer, 9 országban

The Big IssueA New York-i, szintén hajléktalanok által terjesztett Streetnews mintájára John Bird és Gordon Roddick 1991-ben elindította a The Big Issue-t Londonban, amelyhez a Body Shop kozmetikai cégtől kaptak indulótőkét 50 ezer font értékben. A lap 1993-ig havonta jelent meg, azóta hetilap. A kétezres évek elején a lap heti nyomtatott példányszáma 300 ezer volt, mára ez lecsökkent 125 ezerre.

A lapot hajléktalanok, illetve hátrányos helyzetűek terjesztik, akik 1,25 fontért vásárolják meg és 2,5 fontért adják el. Mindegyik árus részt vesz tréningeken, alá kell írniuk egy etikai kódexet és fényképpel, névvel, regisztrációs számmal ellátott kitűzőt kell viselniük. Az újság általános tematikájú, magasan kvalifikált professzionális újságírók írják.

A lapot az eladásokból, valamint reklámokból tartják el, a kiadvány bevételei a The Big Issue Foundation szervezetet illetik, amelyik a hajléktalanok problémáinak megoldásával foglalkozik. Az újság, valamint alapítója számos brit és nemzetközi humanitárius díjat kapott tevékenységéért.

Time Out

Alapítás éve: 1968
Alapítás helye: London
Központ: London
Megjelenés: Hetente
Téma: Városi kultúra
Példányszám: 305 ezer (UK)

Time OutAz első Time Out-ot az akkor 19 éves Tony Elliot és a 22 éves Bob Harris adta ki Londonban. A lapot azért hozták létre, hogy London alternatív kulturális és művészeti életét bemutassa és listázza is őket. Később az újság a radikális hangneméről vált ismertté és hírhedtté Angliában, számos botrány kötődik hozzá, például 1976-ban lehozták hatvan Angliában tartózkodó CIA-ügynök nevét.

A Time Out viszont mára egy 60 országban, helyi nyelven terjesztett hetilappá vált, a radikális politikai és társadalmi állásfoglalást pedig félredobta. Angliában a lap csak 2012-ben vált ingyenessé, de különböző országokban más-más, néha vegyes modellben működik. A Time Out birodalom emellett útikönyveket is kiad.

 

 

Illegal!

Alapítás éve: 2013
Alapítás helye: Koppenhága
Központ: Koppenhága
Megjelenés: Havonta
Téma: Kultúra, társadalom
Példányszám: nincs adat

Illegal!Frissen indult lap a kábítószerfüggők által árusított koppenhágai Illegal!. A Michael Lodberg Olsen által a The Big Issue modellje alapján indított magazin nagyon igényes kivitelezésű, profik által írt és fotózott termék. A lapot a regisztrált drogfüggők 1,8 dollárért vehetik meg és 5 dollár közeli összegért értékesíthetik.

Olsen szerint a szöveg és a képanyag is magas minőségű, amit az olvasók szeretni fognak, és úgy látja, hogy amennyiben egy függőnek olyan terméket kell árulnia, ami másoknak tetszik, úgy számára sem lesz megalázó a helyzet. Az árusoknak regisztrálniuk kell, a lapot reklámozó pólót, valamint egy kitűzőt kell viselniük. Olsen korábbi projektje az volt, hogy éjszakánként egy furgonnal, tapasztalt önkéntesekkel és nővérekkel járta a várost, hogy a drogfüggők steril körülmények között tudják belőni magukat.

Food, Family, Living

Alapítás éve: 2004
Alapítás helye: London
Megjelenés: havonta
Téma: Életmód
Példányszám: 1,2 millió, 9 országban

Food Family LivingSzeptember 16-án jelent meg a Tesco új kiadványa Nagy-Britanniában, ami a korábban kéthavonta megjelenő Tesco magazint és a Tesco Real Foodot ötvözi ingyenes, 1,2 millió példányban megjelenő havilappá. Amíg Magyarországon a szupermarketek főleg a heti ajánlatot tartalmazó prospektusokban látják továbbra is a jövőt, Nyugaton nagy keletje van az életmódmagazinoknak is.

A Tesco mellett Angliában például az Asda szupermarketlánc, idén ősztől pedig a Spar UK is kiad ingyenesen terjesztett magazint, Ausztriában pedig 2011 júniusa óta Mahlzeit! (Ebédidő) címen jelenik meg a Spar havilapja. A lapok sikerét emellett az is jól jelzi, hogy Nagy-Britanniában például 2012 második félévében a Tesco és az Asda magazinját nyomták a legnagyobb, majdnem kétmilliós példányszámban.

 

 

Watchtower

Alapítás éve: 1879
Alapítás helye: Egyesült Államok
Központ: New York
Megjelenés: havonta
Téma: Vallás
Példányszám: 44,9 millió, 236 országban

The WatchtowerA Jehova Tanúi által több mint 130 éve terjesztett Őrtorony csak 1990 óta ingyenes, de az elmúlt három évtizedben olyan nagyra nőtt, hogy lehetetlen kikerülni, és életében egyszer mindegyik városlakó találkozott már vele, amint épp megpróbáltak rásózni egyet a 45 millió példányból. Az Őrtorony Társulat a névadó magazinon kívül az Awake! (Ébredjetek!) című kiadványt is terjeszti, aminek szintén 40 millió feletti a példányszáma. Mindkét lapnak volt ára egészen 1990-ig, amikor az amerikai legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a vallásos irodalom is az adóköteles termékek közé tartozik, ezért a kiadó inkább ingyenessé tette őket, a támogatók pedig adományként fizethettek érte (ezzel kijátszva az adó megfizetését).

Az évek során világszerte elkezdték ingyenessé tenni a lapokat, hivatalosan 2000 januárja óta nem kérnek pénzt egyik kiadásért sem. Az Őrtorony 236 országban jelenik meg több mint 200 nyelven, és bár ez az egyik legnagyobb példányszámban terjesztett nyomtatott kiadvány a világon, mégis komoly kétségek merülnek fel az olvasottságát illetően. A lapok legnagyobb részét postaládákba, várókba helyezik ki, vagy olyan embereknek próbálják odaadni, akik általában nem azért fogadják el, mert érdekli őket a téma, hanem mert így hamarabb szabadulnak. Az interneten több olyan cikket és bejegyzést lehet találni aktív Őrtorony-terjesztőktől, akik azon keseregnek, még nem láttak olyat, hogy valaki a magazin miatt jött volna el egy gyűlésre, és hogy ezzel az erővel akár egyenesen a szemétbe is dobhatták volna az újságokat. Talán ez is az oka annak, hogy az elmúlt fél évtized során jelentősen, sok esetben felére csökkent a magazinok oldalszáma.

A cikk először a Kreatív magazinban jelent meg.

Forrás: Kreativ.hu; Szerző: Bátorfy Attila és Fülöp István 2013. december 04. 14.50